Az egyszerű-, vagy vászonszövés a leggyakoribb előfordulási forma. Minden fonalszál láncfonallá vagy felvetőfonallá van hajlítva, amelyek rendszeresen váltakoznak.

Köpperezés

Mindig két sodronyszál a rákövetkező ellentétes szállal hajlik rá egy sodronyra (ld. ábra). A szövésminta főként akkor látszik, amikor a fonal túl vastag, tekintetbe véve a szövetminta méretét, vagy ha a szövet túl finom - így a hajlított sodronyok nem maradnak a szőtt anyagon.

Hegyes vagy váltott köpperezés

Ez a szövési mód olyan esetekben kerül alkalmazásra, ahol ki kell zárni a lehetséges keresztirányú elmozdulásokat. A gyakran előforduló nyílásbeli különbségek miatt főleg betétek készítésénél kerül felhasználásra, és csak nagyon ritkán szűrőknél vagy rostáknál. (ld. ábra).

A szövetszálak olyan közel esnek egymáshoz, hogy szinte zéró nyílásméretek kerülnek kialakításra. A láncfonalak általában vastagabbak, mint a felvetőszálak. Ezeknek a szitáknak jó az átfolyóképessége az egyforma hézagok miatt és egyszerű a tisztításuk.

A huzalok szorosan egymás mellett helyezkednek el a köpperezett szövetben. Egy felvetőfonal mindig felül van, egy pedig a láncfonal alatt. A sodronyok száma a duplája az egyszerű szövéshez képest (ld. ábra).

A szövött szegélyektől eltérően jónéhány sodrony benne van a láncfonal rendszerében. Ezért a felvetőszálak jóval vastagabbak, mint a láncfonalak. Ez a különleges konstrukció nagyfokú szilárdságot eredményez és jó átfolyóképességet biztosít.

Ez a szűrőanyag a filter szegélyekhez hasonló módon készül. A felvetőszálakat nem helyezik egymáshoz túl sűrűn, ami által megnövekszik az átfolyás mennyisége. A hátránya a nyílások kevésbé szabályos ismétlődése. A nyitott szűrőtextilek az alábbi formában készülnek:

• egyszerű szövéssel
• köpperezéssel

Olyan műszaki textúrák, amelyeknél a köpperezett szövet és a sodronyok elhelyezkedésének a kombinációja nagyfokú szilárdságot és tartósságot kölcsönöz a filtereknek, biztosítva azok különösen igénybevett környezetben való használatát.